Várostörténet
( 1 Cikk )
Mándok 1382-ben tűnik fel a történeti forrásokban Mandok alakban, mint a Tomaj nemzetség-beli Losoncziak birtoka.
Az 1560 utáni években a község új birtokosokat kapott a gácsi Forgáchok személyében, akiknek szerepe, tevékenysége átnyúlt még a 20. század első felébe is. A török megszállás idején e terület kiesett a pusztítás köréből, így viszonylag békésebb élete volt a település népének. Ebben és az ezt megelőző időszakban a lakosság főleg mezőgazdasággal foglalkozott, de már ebben az időben is megjelent az iparosság is: erre utal, hogy 1595-ben Rudolf magyar király vásártartási rangot adott Mándoknak, és szabadalomlevelet néhány lakosnak. Az 1556-os dézsmajegyzék alapján a község lélekszáma 330 főre tehető, ami az akkori viszonyokban elég magas szám volt. Ennek ellenére a földesúr a Kárpátokból jobbágyokat telepített be Mándokra, akik 1646-ban fatemplomot emeltek, amely ma a Szentendrei skanzen becses értékei közé tartozik. Fontos mérföldkő volt Mándok történetében, hogy 1720-ban mezővárosi rangot kapott, és a lakosok polgárjogot nyertek. Ez az ipar és a kereskedelem fellendüléséhez vezetett, s mintegy folytatása volt a vásártartási jog révén beállott fejlődési tendenciáknak. Mindezeket megerősíti az, hogy a Forgáchok Mándokot tették meg uradalmuk központjának, ennek egyik látható jele az 1750-ben épített kastély, mely napjainkban[mikor?] nagyon leromlott állapotban van.
1876-ban Mándok a Tiszai járás székhelye lett, ebben az időszakban a lakosság száma 2534 fő. Ez is elősegítette, hogy a község ipari centrummá alakuljon. A korszerű Erzsébet gőzmalom, a szeszgyár és a fűrésztelep az áramfejlesztővel együtt mind bizonyítják, hogy a kapitalista gazdálkodás Mándokon jelentős teret nyert, ezzel egyidejűleg megindult a polgárosodás.
http://www.w3.org/2000/svg%22 width=%2215%22 height=%2211%22 viewBox=%220 0 11 15%22%3E %3Cg id=%22magnify-clip%22 fill=%22%23fff%22 stroke=%22%23000%22%3E %3Cpath id=%22bigbox%22 d=%22M1.509 1.865h10.99v7.919H1.509z%22/%3E %3Cpath id=%22smallbox%22 d=%22M-1.499 6.868h5.943v4.904h-5.943z%22/%3E %3C/g%3E %3C/svg%3E"); display: block; text-indent: 15px; white-space: nowrap; overflow: hidden; width: 15px; height: 11px; user-select: none;">
A gőzmalom (1900)
Az 1950. június 1-jétől a Tiszai járás megszűnt, a járási székhely Kisvárdára kerülésével a község fejlődésében bizonyos megtorpanás volt tapasztalható. Az 1960-as évektőlviszont új fejlődési periódus következett be, ebben az időszakban gimnázium létesült és tüdőgondozó kórház működött itt. Megalakultak a termelőszövetkezetek (Kossuth Mg. Tsz és az Új Élet Mg. Tsz.), a KTSZ (kisipari termelő szövetkezet), a takarékszövetkezet, a Hangya szövetkezet, új iskola épült, a Forgách kastélyban gimnázium működött. Mándokon volt a TITÁSZ kirendeltsége is.
1971-ben a község nagyközségi rangot kapott, közös tanács alakult Mándok, Benk, Eperjeske és Tiszamogyorós települések tanácsaiból, valamint egyesült a két termelőszövetkezet is. Az általános iskola körzeti szerepet töltött be: ide jártak be Eperjeske, Tiszamogyorós és Benk község 7-8. osztályos gyermekei. Ezt követően Mándok megtorpant a fejlődésben: Záhony fejlesztése, várossá nyilvánítása Mándok település rovására történt. Áthelyezték a gimnáziumot, a Záhony és Vidéke ÁFÉSZ központját és a különböző szolgáltatók – vízműhálózat, gázszolgáltató – központjait is. Kisvárdába került a Takarékszövetkezet központja. Az infrastruktúra fejlesztése viszont az elmúlt időszakban nagy hangsúlyt kapott: 1978-79-ben kiépült az ivóvízhálózat, 1995-ben a szennyvíz-, 1996-ban pedig a gázhálózat. 1999-től elindult a szervezett szemétszállítás, regionális hulladéklerakóval. 2000-ben megtörtént a közvilágítás korszerűsítése, 2001-ben a telefonhálózat fejlesztése, modernizálása, 1995-2002 között jelentős úthálózat-fejlesztés történt. 1975-ben új óvoda épült, 1979-ben, 1989-ben és 2002-ben egy-egy új iskolaépülettel gazdagodott a település, ahol a 4. évfolyamtól a környező települések – Benk és Tiszamogyorós – gyermekei is tanulnak.
1998-tól Családsegítő Szociális és Gondozási Központ működik 18 férőhelyes idősek otthonával. Ez időponttól kezdte meg működését a görögkatolikus egyház fenntartásában lévő „Szent Miklós” Szeretetotthon, ahol jelenleg[mikor?] 51 idős ember ellátásáról gondoskodnak. 2004 szeptemberétől egy alapítványi iskolának köszönhetően ismét van középfokú oktatás a településen, egyelőre 2 esti tagozatos osztályban folyik a gimnáziumi képzés. A város átlagos alapinfrastruktúrával rendelkezik. Intézményhálózata – iskola, fogorvos, összevont hétvégi háziorvosi ügyelet – térségi szerepkört tölt be, kereskedelmi és egyéb szolgáltatások – benzinkút, háztartásigép-javítás, kozmetikus, piac, stb. a környező települések ilyen irányú igényét is kielégíti. Lakói között egyre magasabb arányban van jelen a kisebbség, jellemző a munkanélküliség és az aluliskolázottság, ezért a fiatalokat már nem tudja a település megtartani. 2007-ben az egykori nagyközség pályázatot nyújt be a városi cím elnyeréséért és azt az önkormányzati miniszter támogatóilag terjesztette a köztársasági elnök elé. A városi címet végül 2007. július 1-jén nyerte el.
